A járványhelyzet a fotózás terén is mély nyomokat hagyott, sokak számára adott lehetőséget az önkifejezésre. A Sony Alpha Universe profi fotós nagykövetei osztották meg erről praktikáikat és új élményeiket.

Will Burrand-Lucas képe
Fotó: Will Burrand-Lucas

Éjszakai expozíciók

Stefan Liebermann képe
Fotó: Stefan Lieberman

Stefan Lieberman szerint a tisztább égbolt és az alacsony fényszennyezés így segíti az éjszakai fotózást:

„Az éjjeli égbolt fotósaként a sötétben vagyok a legaktívabb. Többnyire egyedül dolgozom, ritkán érintkezem emberekkel. Emiatt számomra szinte nem is érződik a változás – csak, ha az égre nézek. A legfontosabb dolog a munkám során a fényszennyezés elkerülése, hiszen a túl sok fénytől nem látni az eget.”

„A járvány idején kisebb volt a forgalom az utakon, és a kivilágított üzletek száma is csökkent. Mindent összevetve a fényszennyezés egészen visszaszorult. Ez ritka lehetőséget adott a számunkra, hogy a legkevesebb zavaró tényezővel örökítsük meg az eget.”

A német fotós szerint ezekre a kulcsfontosságú elemekre kell figyelni ahhoz, hogy legtöbbet lehessen kihozni az alacsony fényszennyezésből:

„Először is, nagyon fontos, hogy kerüljük az erős fényforrásokat, jobb, ha távol maradunk a várostól. Majd használjunk háromlábú állványt, hogy stabil maradjon a felvétel. Végül kísérleteznünk kell a hosszú expozíciókkal, majd a gépet külső zárkioldással süssük el. Az ilyesfajta fényképezés számára hasznos lehet, ha vannak ismereteink az utómunka területén is, mint például a fényképek panorámafotóvá fűzése. Itt a remek alkalom, hogy ezeket megtanuljuk.”

Makró fotózás

Petar Sabol képe
Fotó: Petar Sabol

Járvány idején kevés terünk van a felfedezésre, így érdemes az apró dolgok szépségére fókuszálni – hívja fel a figyelmet Petar Sabol:

„Az utóbbi hetekben nem volt alkalmam elhagyni a falut, ahol élek. Míg ez normális esetben limitálja a lehetőségeimet, most a makró fotózás lehetőségével szerencsére a kis dolgokra fókuszálhatok. Ez a tökéletes művészeti forma a korlátozások idején, mert bárhol is vagyunk, minden tele van apró részletekkel.Úgy gondolom, ez az időszak megadta számunkra a lehetőséget, hogy újra rápillantsunk az ismerős elemekre.”

„Az évek során arra képeztem a szememet, hogy meglássa a szépséget, akár a legapróbb részletekben. Viszont most olyan dolgokat veszek észre még én is, amik mellett általában elmegyek. Az én profilom a vadvilág, azon belül is a rovarok, és a járványhelyzet megadta a lehetőséget, hogy többet megtanuljak a helyi élőlények szokásairól.”

A horvát fotós mindezekhez a következőket tanácsolja:

„Itt az idő, hogy házon belül fejlesszük a tudásunkat. Vegyünk átlagos tárgyakat és használjuk modellként őket, legyen az akár kristálycukor vagy épp evőeszköz. Keressük meg azokat a részleteket a mindennapi eszközökön, amikre érdemes figyelmet fordítani. Tanuljuk meg, hogyan világítsuk meg a kisebb testeket a finomabb részletek rögzítése érdekében. Ha van otthon kert vagy egy szabadtéri rész, keressünk rovarokat! Keljünk fel korán, amikor még hideg van, az apró lények pedig mozdulatlanok, ilyenkor lehet a legjobb fotókat elkészíteni.”

Élővilág fotózás

Will Burrand-Lucas képe
Fotó: Will Burrard-Lucas

Will Burrard-Lucas afrikai fotózásáról tért vissza az Egyesült Királyságba, ahová az ottani vadvilágot megörökíteni érkezett:

„Tavaly egy ritka fekete párducot kaptam lencsevégre Kenyában. Már befejeztem a munkát, és csomagoltam össze, amikor a koronavírus megérkezett. Sokat lehet fejlődni a fotózás területén, ha van idő kísérletezni és gyakorolni. A kameracsapdáimmal – melyeket a kertemben állítottam fel – képes vagyok bensőséges fotókat készíteni az olykor félénk helyi élővilágról. Bár itt nincsenek párducok, mégis sok a hasonlóság a vadon állatai és a házi kedvencek megörökítésében.”

A brit fotós három képtípust alkalmaz, amikor kisállatokról készít fotókat:

„Először is próbáljunk meg lesből fényképezni, hogy megvizsgálhassuk a viselkedésüket. Hogyan mutatkozik meg a háziállatod személyisége? Fényképezd le őket játék vagy alvás közben! Másodszor, személy szerint a szélesebb felvételeket szeretem, amelyek a környezetükkel együtt mutatják meg az állatokat.”

„Sokszor maga az élőlény foglalja a legkevesebb helyet a képen. Talán az ilyen típusú képek a legizgalmasabbak, amikor a kutyád sétál a kertedben. É végül főleg a személyes portrékat kedvelem. Sokszor használok széles rekeszt az elmosódott háttér eléréséhez, hogy minél inkább elkülönítsem az alanyomat. Bizonyosodj meg arról, hogy a fókusz a szemén van (az Animal Eye autófókusz segít ebben)!”

„A szemkontaktus nagyobb hatást generál – ha a szemek nem élesek, kevésbé képes kapcsolatba lépni a néző az alannyal. Próbáld meg előhozni a kisállatod személyiségét! Ereszkedj a szintükre, nem érdemes felső szögből fotózni – így nagyobb jelenlétük lesz a képeken, ami ezáltal sokkal vonzóbbá válik.”

Tájképek

Ilhan Eroglu képe
Fotó: Ilhan Eroglu

Ilhan Eroglu tájképkészítési tippekkel szolgál azon szerencsések számára, akiknek lehetősége van a szabadban fényképezni:

“Egy kis tengerparti városban, Foca-ban élek. Sajnos most nem tudok utazni, ami kulcsfontosságú tájképek készítéséhez, így a városban található tájakat örökítem meg. Ahelyett, hogy fotózási helyszínekre mennék, azokat a dolgokat fotózom le, melyek szembejönnek velem, ugyanazon a helyszínen mindennap. A keret majdnem mindig ugyanaz, de kísérletezem különböző technikákkal.„

„Minden alkalommal egy új, különleges képet készítek, legyen szó a stílusról, a napszakról vagy az időjárásról. Rengeteg módszer van arra, hogy ugyanazzal a megközelítéssel teljesen új eredmény szülessen.”

A tájképkészítési képességek fejlesztésével kapcsolatban a következőket tanácsolja a török fotós:

“A fotósok tanulmányozzák más művészek stílusát ebben az időszakban, és próbálják megtalálni a legjobb módszert ugyanazon téma elkészítésénél, így minden alkalommal különböző eredmény születik. Ez szintén remek alkalom arra, hogy még jobban megismerjük a fényképezőgépünk nyújtotta összes technikát és lehetőséget, valamint kísérletezzünk olyasmikkel, amiket más esetben nem próbálnánk ki.”

Mindenkinek van egy saját története

Kenton Thatcher képe
Fotó: Kenton Thatcher

Kenton Thatcher szerint a közösségi távolságtartás időszakában az emberi történetek hoznak minket közelebb egymáshoz:

“48 óra alatt az összes munkámat lemondták, és minden fotózási időpontot felfüggesztettek. Akkor még úgy gondoltam, rendben, két vagy három hét nem akkora probléma. Ahogy teltek azonban a napok, rájöttem, hogy ez sajnos egy sokkal hosszabb időszak lesz.”

„Ennek ellenére számos pozitív pillanat is származott az új helyzetből. Egy nap a kutyámmal sétáltam, és találkoztam egy kollégával, aki létrehozott egy csoportot a portugál fotóriporterek számára. A csoportban megosztják egymással munkáikat, hogy segítsék egymást – ez egy olyan közösség, ahol normális esetben versengés lenne a tagok között. A tagok megörökítik történeteiket a karantén időszakáról, és ez inspirált engem is.”

„Bár nem vagyok fotóriporter, mindig is szenvedélyem volt az életjelenségek dokumentálása. A séta során jöttem rá, hogy 28 Lisszabonban töltött évem során sosem fedeztem fel a várost teljes terjedelmében. A vihar megtisztította a levegőt, az utcák üresek voltak, pont olyan volt, mint egy filmforgatás: kísérteties, melankolikus, de gyönyörű.”

„Elkészítettem egy képsorozatot, és feltöltöttem őket a közösségi felületeimre. Rengetegen köszönték meg a munkámat azok közül, akik nem tudtak kimenni az utcára. Ekkor fedeztem fel, milyen fontos ebben az időszakban dokumentálni kalandjainkat, és történet formájában elmesélni azokat.”

A portugál reklámfotós az alábbi tanácsokkal szolgált a történetalapú fényképészettel kapcsolatban:

  • ha el tudsz menni sétálni, mindig vidd magaddal a fényképezőgépedet, és örökítsd meg a tapasztalataidat
  • készíts egy naplót a családi életről, amire a későbbiekben visszatekinthetsz
  • készíts egy szelfit minden nap a tükörben, így észreveheted, hogyan változol új ismeretek elsajátításakor használd inspirációnak a kész képeket, és tartsd számon a fejlődésedet
  • bármit, ami egy kicsit is eltérő a szokásostól, dokumentáljuk! Mivel ebben az időszakban a szokatlan megszokottá vált, így húsz, vagy harminc évvel később az emberek a fotók segítségével megérhetik, mi történt a koronavírus járvány idején.